Advent negyedik vasárnapja

Még nem érkezett hozzászólás

Idén különleges dátumra, december 24-re esik advent negyedik vasárnapja, a negyedik karácsonyváró gyertya lángjának meggyújtásának ideje. Mire fellobban, itt is a várva-várt karácsonyeste.

Advent negyedik gyertyája a szeretet szimbóluma. A hit, a remény, és az öröm, melyeket jó esetben sikerül kicsit tudatosabban megélni, olyanok, mint egy házban a téglák. A szeretet házának alapvető elemei. Megalapozzák azt, hogy hazaérkezzünk az igazi otthonunkba – a szeretetbe.
Hirdeti ez a negyedik gyertya, hogy itt a karácsony, közel már a fény születése. Amikor még a legnagyobb sötétben élő lelket is megérinti valamiféle vágyakozás, valamiféle emlék arról, hogy létezik egy olyan hatalmas erő, lehetőség, mely simogat, vigasztal, kiszabadít még a legreménytelenebb helyzetekből is. Ez a hatalmas, végtelen forrás a szeretet.
Mindazt megfogalmazni, szavakkal visszaadni, amit maga a szeretet jelent, szinte képtelenség. Mert a szeretet oly sokrétű, oly szerteágazó, olyan sok mindent jelenthet a hétköznapokban! A szeretet nem csak egy ünnep, egy nap az évben, sokkal inkább a mindennapokban jelen lévő cselekvés. Igen, nem érzés, hanem inkább cselekvés! Az az erő, ami a világunkat mindenséggé változtatja, az egyedüllét érzését egység érzéssé alakítja, a különbözőségeket csodákká varázsolja.
És ezt az erőt mindannyian megtapasztalhatjuk, élhetjük, ha meg merjük nyitni szívünket, és minden eddigi bánat, kudarc ellenére gyermekien hisszük, hogy igenis volt, van, és lesz ez az óriási, legtökéletesebb energia. És bőven jut belőle mindenkinek.
Mondjuk el hát az adventi gyertyák lángja fölött szeretteinknek, mennyire fontosak nekünk, és adjuk oda egymásnak az egyik legértékesebb dolgot amink van: az időnket.

Áldott készülődést és boldog ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Új év új könyvajánlók: amennyiben felkeltette érdeklődését az ízelítő, változatlan nyitvatartással, változatlan beiratkozási díjakkal várjuk a könyvtárban.
Gárdos Péter: Semmelweis Ignác rövid boldogsága
Gárdos Péter Balázs Béla-díjas filmrendező, író 1948-ban született Budapesten. Előbb rendezőasszisztensként, majd rendezőként dolgozott a MAFILM Híradó-és Dokumentumfilm Stúdiójában. De nagyjátékfilm-rendezői álmáról nem mondott le: 1987-ben mutatták be máig legsikeresebb filmjét, a Szamárköhögést, mely 52 filmfesztivált járt meg, 26 országban vetítették és számtalan díjat nyert. 2010-ben jelent meg első regénye Hajnali láz címen, szülei szerelmének igaz történetével. Negyedik regénye a 2022-ben kiadott Semmelweis Ignác rövid boldogsága, melyben megrendítő választ kínál egy zseni életének máig megválaszolatlan kérdéseire.
Semmelweis Ignác nevével talán nincs magyar, aki ne találkozott volna még. Az anyák megmentőjeként emlegetjük, számos egészségügyi intézmény viseli a nevét, de vajon egy-két tényen túl tudjuk-e ki volt ő?
Semmelweis Ignác Fülöp 1818-ban született Budapesten. A gimnázium befejezése után apja akaratának engedelmeskedve beiratkozott a jogi karra, de még abban az évben átiratkozott az orvosira. 1844-ben szerezte meg orvosdoktori diplomáját Bécsben, de a diploma megszerzése után is folyamatosan képezte magát. Megpályázta a tanársegédi állást Klein professzor szülészeti klinikáján, ahol a gyermekágyi lázzal összefüggő haláleseteket kutatta éjjel-nappal. Mialatt Velencébe utazott pihenni, meghalt barátja, Jakob Kolletschka, a kórbonctan tanára. Visszatérése után megnézte a boncolási jegyzőkönyvet és rájött, hogy a betegség, mely barátja halálát okozta, és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismernek, azonos. Felismerte, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok okozzák azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mennek át a szülészeti osztályra vizsgálni a várandós nőket, vezetni a szüléseket. Világossá vált számára, hogy a bábák által kezelt nők közt miért kevesebb a halálozás, mint az orvosok által kezeltek közt. Több vegyszer kipróbálása után a klórmeszet választotta fertőtlenítőszernek és kötelezte az orvosokat és a személyzetet a szülészeti osztályokra való belépés előtti klóros kézmosásra, majd bevezette az egyes betegek vizsgálata közti kézmosást is. Intézkedései rendkívül népszerűtlenek voltak, kollégái pedig a statisztikai bizonyítékokat sem vették komolyan, annak ellenére, hogy csökkent a gyermekágyi lázban elhunytak száma.
Felfedezését és az aszeptikus eljárással elért eredményeit csak barátai hosszas unszolására, évekkel később publikálta. Újszerűségével, és főleg szenvedélyes hangvételével a hazai, de főként a külföldi szakma nagy részének elutasítását és támadását is kiváltotta. Már évekkel halála előtt furcsaságok mutatkoztak magatartásában. A felfedezése óta kialakult súlyos önvád mellett a támadások még jobban próbára tették megviselt idegrendszerét, mely elmezavarrá súlyosbodott, ezért felesége egy professzor barátjához fordult, aki Döbling elmegyógyintézetébe utalta, ahol két héttel később meghalt.
Halálának körülményei régóta tudományos viták tárgya. A pályája kezdetén, boncolás közben szerzett szifiliszes fertőzés és az ebből kialakult agysorvadás, illetve a döblingi személyzettől elszenvedett bántalmazás egyaránt felmerült. A vizsgálatok szerint a jobb kezén kialakult lassú lefolyású csontvelőgyulladásból támadt szepszisben halt meg, abban a betegségben tehát, melynek lényegét felfedezte.
Gárdos Péter sokrétű kutatómunka után írta meg a regényt, melyben nemcsak a gazdag információanyag köszön vissza, hanem egy tényekre építő életút is. Könyvében feltárja Semmelweis élettörténetét gyermekkorától egészen tragikus haláláig. Több szemszöget is bemutat, így nemcsak az orvos, de barátai, ellenlábasai, családja gondolatait is megismerjük.
Semmelweis Ignác élete tényleg rövid volt, és az is megkérdőjelezhető, hogy boldog-e. Gárdos Péter legújabb könyvének középpontjában egy olyan ember áll, aki mer más lenni, mást gondolni, cselekedni, de cserébe nem kap mást, mint elzárkózást, megvetést és irigységet. Az anyák megmentőjének a gyógyítás nem a foglalkozása, hivatása volt, de harcának ára is volt. Azzal, hogy az akkori álláspont ellen szónokolt, magára haragította az egész orvosi világot, hiába csak segíteni akart, és mikor neki lett volna szüksége segítségre, a kollégák, barátok, a legközelebb állók fordítottak hátat, hagyták cserben, lökték a mélybe.
Története akár tipikus példája, kritikája a mai társadalom működésének is. A konzervatív, haladni nem tudó szemléleten nagyon nehéz áttörni, főleg ha az egyéni érdekek erősebbek.
Ma piedesztálra emelik, életében egy csepp megbecsülést sem kapott. Életéből és tragédiájából viszont mindenki tanulhat, hogy ne a vágyott eredményeket vagy kultuszt hajszoljuk, de fejet hajtsunk a tények és az igazság előtt.

Telefonszám

Email

Cím

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása