Gárdonyi Géza: Álmodozó szerelem
2023 decemberében különleges könyvbemutatón vehettek részt az érdeklődők a Sátoraljaújhelyi Városi Könyvtárban. Gárdonyi Géza: Álmodozó szerelem című, mindeddig ki nem adott kötetét jelentette meg és mutatta be dédunokája, Keller Péter, aki beszélt a hagyaték gondozásának öröméről, de egyben felelősségéről is. Cs. Varga István irodalomtörténész, nyugalmazott professzor élvezetes, sziporkázó előadását hallhatták Gárdonyi életpályájáról, a regény szakrális értékeiről. Nyiri Péter, a PIM-A Magyar Nyelv Múzeuma igazgatója pedig a Gárdonyi példaképének számító Jókai Mór életművét átszövő vallási és erkölcsi irányzatait vázolta. Az előadás vendége volt a kötet tipográfiai szerkesztője, Tömösközi Péter is.
Gárdonyi Géza, született Ziegler Géza, magyar író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19-20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Irodalmi életműve egyfajta sajátos átmenetet képez a romantikus, anekdotikus történetmesélés és a naturalista-szimbolista stílus, a vidéki népies és a városi polgárosult irodalom között.
Az Álmodozó szerelem Gárdonyi Géza első regénye, mely egy győri lapban jelent meg 1886-ban folytatásokban. Ennek megfelelő a történetmesélés is: 46, alcímmel tagolt fejezet, filmszerű cselekményesség, pergő párbeszédek, csodaszép, lírai leírások, jellemzések. Gárdonyi 1883-ban írta a regényt, alig húszévesen, szerelmi csalódások, szakítások után. Fordulatokban bővelkedő, kalandos, meseszerű, több szálon futó romantikus művet eredményeztek ezek az élmények.
A főhős története Gárdonyi tanítósága kezdetén átélt személyes élményeire épül. Már ebben a regényében is élő alakokról mintáz, valamint a helyszínek is azonosíthatók. Részben a sárospataki, részben a somogyi emlékekből táplálkozik. A történet egy fiatalember, Pajándi Sándor férfivá válásának a története. Kezdődik a pataki diákok pajkos világával, a serdülőkor és a férfikor közötti diákcsínyes, léha kicsapongás átmenetével, folytatódik egy romantikus, de csak rövid ideig beteljesülő boldogsággal, mely teremtő érték nélküli lét az erdőben, a barlangban, mely szükségszerűen tragédiába torkollik. Menekülés, új életkezdés, házasság, újabb konfliktus, végül beteljesülés. Benne szembesülünk a mindenkori fiatalság életkezdő, önállósuló, örömteli és fájdalmas tapasztalatokkal egyaránt találkozó, küzdelmes útjával. Egyik fő motívuma a szabad, felhőtlen, de csak súlyos megpróbáltatások okán beteljesülő szerelem és a boldogtalan házasság szembeállítása.
Másik fő mondanivalója a műnek a Cs. Varga István által kiemelt szakrális dimenzió. Már ebben az első regényében jelen van a későbbi műveiben is meghatározó, felemelő Jézus-eszmény, a Mária-tisztelet, vagyis a magyarság megtartó erői, szellemi, lelki gazdagítói-bemutatja, hogy mire képes a kegyelem, hogy miért fontos a Miatyánk, hiszen benne van a megbocsátás, a tisztító erő, amely lélekben szabaddá tesz, és felemeli az embert-fogalmazott az irodalomtörténész.
Kötetben mindeddig nem jelent meg az Álmodozó szerelem című mű. Jelen kiadás az író születésének 160. évfordulója alkalmából került kiadásra és a Sátoraljaújhelyi Városi Könyvtárban kölcsönözhető.
pulvinar dapibus leo.
Celeste Ng: Hiányzó szívünk
„Csak az maradt kimondatlanul, hogy az egységhez szükség van egy közös ellenségre.”
A Hiányzó szívünk a szeretet és a gyűlölet regénye-kitárulkozás a szülő-gyerek kapcsolatról, a világ csodáiról, egyben kortárs valóságkép a mesterségesen generált társadalmi feszültségekről, gyűlöletpropagandáról és emberiességünk elvesztéséről. A regény egy hátborzongató disztópia, melyben egy kínai-amerikai vegyes házaspár és gyermekük állnak a középpontban. Szélsőséges nézetek ütköznek egy harmonikus család életével és nem tudni létrejöhet-e egy egyensúly. Olyan morális kérdéseket feszeget a történet, mint a gyűlöletkeltés, kirekesztés, megkülönböztetés.
Előzményként is tekinthető, hogy Kanadában az 1800-as évektől országszerte működtek olyan bentlakásos, elsősorban egyházi fenntartású iskolák, amelyeket az őslakos indián gyerekek oktatása, átnevelése végett hoztak létre. Céljuk az volt, hogy az őslakosokat erőszakkal beolvasszák a keresztény társadalomba, amihez nem válogattak a módszerekben, a gyerekeket elszakították szüleiktől, nem beszélhettek anyanyelvükön, nem tarthatták szokásaikat, bántalmazásban volt részük, ezzel tönkretéve számos következő generációt.
Madár 12 éves fiú. Egyetemi oktatóból könyvtári alkalmazottá lefokozott, megtört apjával tengődnek egy kollégiumi szobában. Anyja három éve elhagyta őket. Madár nem tudja miért, és azt sem hová tűnt. Ám egyszer csak levelet kap: rajzolt macskák sokaságát rejti. Anyja üzent neki, és a fiú a rejtély nyomába ered, meg kell találnia édesanyját, és meg kell tudnia miért menekült el családjától.
Anyja kínai bevándorlók gyermeke, olyan költő, akinek sorai a Paktum-ellenes zavargások jelszavává váltak, így akaratlanul is a forradalom hangja lett.
A Paktum már régen a nemzetbiztonság szempontjából fontos törvény Amerikában. A Paktum vetett véget a közel három évig tartó Válságnak, amikor mindenki munkanélküli lett, mindenből hiány volt és az emberek az utcákon gyújtogattak és fosztogattak. Az erősen Kína ellenes törvény azonban lehetővé teszi a szövetségi ügynökség számára, hogy eltávolítsák a gyerekeket az Amerika-ellenesnek ítélt otthonokból. A Paktum látszólag a békéről gondoskodik, de mint minden válságnál, itt is meg kell jelölni egy amúgy ártatlan csoportot, akit hibáztatni lehet. Az állampolgárok biztonsága érdekében akadályozzák a véleménynyilvánítás szabadságát és diszkriminációt generálnak.
A kanadai valós események csupán ihletet adó szeletei a könyvnek, az írónő összeszőtte a családból kiemelt gyerekek történetét az idegengyűlölettel. A könyv szókimondó stílusával világít rá, hogy az emberekkel milyen könnyű elhitetni központilag olyan dolgokat, amiknek semmi köze a valósághoz. A gyűlölet és a félelem tüzét a legkönnyebb felszítani. A regényben mindenki, aki bőrszínben, gondolkodásban, származásban eltér a vezetők szerinti normáktól, veszélyes, megfigyelni való egyénnek számít, aki nem alkalmas arra, hogy a társadalom hasznos tagja legyen, legfőképpen meg, hogy gyereket neveljen. A könyv egyértelmű célja az érzékenyítés: az emberi jóság nem bőrszín és származás kérdése.
A család, mint elsődleges közeg, alapvetően formálja, meghatározza, milyen emberré válunk. Néha szétszakad ez a közeg és a körülmények olyan sebeket ejtenek a szeretet hálóján, amit nem, vagy csak nehezen lehet befoltozni. Mi történik azokkal, akiknek boldogságukat, álmaikat kell feláldoznia szeretteik védelmében? Így születnek a hősök. A hősök, akik nem csupán meglátják az igazságot, de van merszük kiállni érte.
A történet azonban meghagyja a reményt: az emberekben alapvetően ott a jóság, amire néha néhány önfeláldozó embernek kell rádöbbentenie őket.
Christine Kerdellant: Eiffel titkai
Párizs és Franciaország jelképe a 324 méter magas torony, amely építésekor a világ legmagasabb építményének számított. Évente közel hétmillióan keresik fel, ezzel a világ egyik leglátogatottabb műemléke.
Az Eiffel-tornyot Gustave Eiffel terveztette az 1889-es világkiállításra. Építése két évig, két hónapig és öt napig tartott, a maga idejében komoly ellenérzéseket keltett, sokan a szerintük Párizs látképét elcsúfító monstrum lebontása mellett kardoskodtak. Maga az építő mindent elkövetett, hogy a torony funkciót is kapjon, ezzel váljon hasznossá. Ezért aztán a torony először a táviratozás fejlődése okán rádiórelé volt, majd rádió-később televízió adásokat sugároztak innen. Idővel a torony esztétikai értékeit is elismerték. A húszas években már a haladás, a modern művészet szimbólumaként tekintettek a toronyra. Érdekessége még, hogy harmadik emeletén található egy lakás, melyet Eiffel épített saját magának, mely kicsi volt ugyan, de Párizs legfontosabb személyiségei fordultak meg benne.
Az 1832-ben született építészt a torony elkészülte után a Francia Akadémia tagjává választották.
Épített hidakat, csillagvizsgálót, a Szabadság-szobor tartószerkezetét, és Magyarországon is itt hagyta névjegyét-a Nyugati pályaudvar, a Margit híd, a szegedi Belvárosi híd is az ő munkája. A Panama-botrány viszont az ő hírnevét is megtépázta, a vádak szerint rossz minőségű acélszerkezetei használhatatlanok voltak a csatorna építésekor, valamint sikkasztással is megvádolták, ezért két év börtönre és komoly pénzbüntetésre ítélték.
Az Eiffel-tornyot mindenki ismeri, alkotóját, Gustave Eiffelt már jóval kevesebben. Pedig a mérnök zseni keze nyomát szinte mindenhol megtalálni a modern világban. Az életét kísérő diadalok és botrányok magukért beszélnek, de magáról az emberről, a feleségét fiatalon elvesztő férjről, a lányát rajongásig imádó apáról, az ifjúkori szerelmét az Eiffel-torony alakjában halhatatlanná tévő emberről alig esik szó.
Egy francia újságírónő, Christine Kerdellant regényes életrajza bemutatja azt az embert, aki alkotásaival és találmányaival formálta a világot. A francia építészről szóló mű ragyogó történelmi hátteret is nyújt az olvasónak, végigkísérhetjük Lajos Fülöp királyságát, III. Napóleon császárságát, láthatjuk, hogyan jön létre a III. köztársaság. A háttérbe csomagolva bontakozik ki a nagyszerű építész hosszú élete, magánélete és technikatörténeti munkássága. Látjuk, hogyan fordul tanulmányai során az építészet felé, kezdeti szárnypróbálgatásaitól végig az úton, mely során híres tervező válik belőle megismételhetetlen technikájával. Munkássága bemutatásánál a legnagyobb hangsúlyt természetesen a torony építése adja, részletesen megismerhetjük az építkezésen folyó munkát, és láthatjuk azt a csodálatot és utálatot egyaránt, ami az építményt fogadta építése közben is. Olvashatunk aerodinamikai munkásságáról is, hiszen őt nevezik az aerodinamika atyjának is, jelentős kutatásai révén, hiszen ő volt az , aki például kitalálta a modern kori repülők alakját is, azonkívül megalkotta az összeszerelhető hidak és épületek ötletét, minek köszönhetően a Szabadság-szobor darabjait is legyártatta, Párizs utcáin összerakatta, majd szétszereltette és az óceán túlpartján újból összerakatta.
Amilyen sikeres volt a munkájában, olyan szerencsétlen a magánéletében. Nagy szerelme, Adrienne-aki a tornyot is ihlette-kétszer is elhagyja, de feleségével, gyermekei anyjával is csak 15 év boldogság adatik meg neki. Gyermekei közül vígasza a leánya volt, akit rajongásig imádott. A család mellett korabeli hírességekkel is ismerkedhetünk, mint például Victor Hugo vagy Thomas Edison.
A szerző igyekezett regényes, olvasmányos stílusban, de ragaszkodva a történelmi hűséghez bemutatni Eiffel életét, aki nem csupán kiváló építész volt, de tehetséges kutató, aki művészi szintre emelte tudományos újításait, egy ember, aki 90 éves koráig szellemileg aktív maradt, bármihez nyúlt újított, és akinek Franciaország csak hálás lehet, de életében nem ismerte el kellőképpen.
Urbánszki László: Honfoglalás sorozat-Vérszerződés
Urbánszki László (1954-2021) Alberttelepen született egy bányászcsalád második gyermekeként. Sokat köszön irodalomtanárának, akinek jókora része volt abban, hogy olvasásszeretete irodalomírássá nemesedett. Az írással 2008-tól kezdett komolyabban foglalkozni, 2010 elején jelent meg először nyomtatásban, azóta több mint harminc novellája, elbeszélése került kiadásra, 2011-ben jelent meg első önálló kötete.
Céljait így fogalmazta meg:
„Az emberről akarok írni, úgy ahogy van. Nem hazudozni nagy tettekről, célokról, hanem megkeresni az apró valóságok szépségét és mocskát.”
A nyolcszázas évek közepén a magyar törzsek állandó fenyegetettségben éltek a Dnyeper mellett, Etelközben, ráadásul ők is torzsalkodtak egymással.
A Vérszerződés a négyrészes Honfoglalás sorozat nyitó kötete. Az író újszerűen nyúl a témához, esendő alakjait a kényszerítő körülmények vezérlik. Főhőse, Álmos által válik a magyar szövetség a térség egyik meghatározó nagyhatalmává, és indul el az úton, melynek végén új hazára lel a Kárpát-medencében.
A Honfoglalás sorozat első része a magyar törzsek életét igyekszik bemutatni az Etelközben. A IX. századi viszonyokat életképek formájában tárja elénk, hogy elképzelhessük milyen körülmények között éltek őseink. De nemcsak a mindennapokba kapunk betekintést, hanem a katonai és politikai állapotokat is megismerhetjük. Mivel ebből az időszakból nem sok hiteles forrás maradt fent, az író szabadon eljátszhatott a gondolattal, hogy mi is kényszerítette a magyar nemzetségeket a vérszerződés rítusára. A kötet végére megérthetjük azt a világot, melynek történései ide vezettek. A vérszerződés megkötése, mely elsősorban katonai és nem politikai szövetség volt, talán az a pillanat volt, amely eldöntötte őseink megmaradását. Valószínűleg, ha nem jön létre ez a szövetség, akkor a szomszédos hatalmak a termőföld és a legelők miatt, egyenként morzsolták volna fel a törzseket, irtották volna ki a magyarokat. A kevés megmaradtak vagy rabszolgapiacon találták volna magukat, vagy egy sikeres menekülés után beolvadnak más törzsekbe.
A szöveg igencsak szókimondó, ettől a cselekmény valóságos, hihető lesz. Közel hozza a mindennapokat, az olvasó kézzelfoghatónak érzi az akkori életet: hogyan készítették a húsokat, ellenfeleik hogyan irányították hajóikat, hogy öltöztek, mit ettek, milyen érzések kavarogtak bennük, hogyan készültek fel, és hogyan zajlottak a csaták. A szenvedés az élet velejárója volt, nem tudhatták mikor szakad vége a nyugodt hétköznapoknak, hiszen minden előjel nélkül bármelyik éjjel lehetett az utolsó is. Megmutatja a pusztai élet szépségét, de kegyetlenségét is, hogy milyen kíméletlenek voltak egymással az ottani népek, és ezt hogyan sínylették meg leginkább a hétköznapi emberek. Hősei, akárcsak Álmos, nem isteni hősök, hanem hús-vér emberek, akik szeretnek, harcolnak, kapzsik, hataloméhesek, küzdenek és hibáznak. Végül a törzsi élet, ahol mindenkinek megvan a saját helye, a nemzetségen belüli összetartozás érzése és az életkörülmények, a világ változása vezet a vérszerződéshez és a következő három kötet előremutató eseményeihez.
A sorozat következő részei a Régi-új hazában, az Árpád és Kurszán, A megérkezés. A vérszerződés azonban önálló kötetként is megállja a helyét.
Ajánljuk azoknak, akik egy eseménydús, realisztikus és jó humorú történelmi regényre vágynak, melyben egyszerű emberek sorsán kerülünk közel a történelmi eseményekhez és ikonikus személyekhez.
Lidércfölde 1 (Manga)
A történet főhőse egy kedves kilenc és fél éves kislány Lucy Snow, aki a városka barátságos általános iskolája helyett Miss Weaver intézetébe került, a Tudós és Etikátlan Tehetségek Akadémiájára, amit úgy is neveznek: Lidércfölde. Lidércföldében az iskola az egyetlen olyan szereplő, ami mindenhol és állandóan jelen van. Sok gőzhajtású elem és óraszerkezet van a falai között, amiatt úgy néz ki mintha egy másik korból szalajtották volna. A Senkifalva peremén fekvő internátust az alattomos Gépmesterek irányítják, akiknek a célja az, hogy kineveljék az őrült tudósok és elvetemült zsenik új generációját! Ebben az iskolában olyan tárgyak vannak, mint pl. a Fajok közti szervátültetés vagy a Gyilkológép-építés, és Lucynak hamar bele kell tanulnia, ha kedves az élete. Minden iskolai hét végén a leggyengébb tanulót büntetésből a szélmalomba küldik – és onnan eddig még egy gyerek sem tért vissza!
A könyv a japán külügyminisztérium nemzetközi manga pályázatának 2. és egyetlen nem ázsiai helyezettje.
Kemény Kristóf: Puskás Öcsi, a külvárosi vagány hihetetlen kalandjai 1. Szökjünk ki focizni!
Kemény Kristóf számtalan életrajzi kötet ötletgazdája és szerkesztője. Puskás Ferenc gyerekkoráról szóló mesekönyvsorozatát szeretnénk figyelmükbe ajánlani, amely a kisgyermekek nagy kedvence lett az évek során.
Bármerre járunk is a világban, rádöbbenünk, hogy Puskás Ferencről mindenhol hallottak már. Az egyik leghíresebb magyar ember, a valaha élt talán legnagyobb futballista a könyv által most gyerekként tér vissza közénk. Abba az időbe repít minket a történet, amikor még kisfiú volt, és mindenki Öcsinek szólította.
Öcsi imád focizni. Ha tehetné, egész nap a rongylabdát rúgná a grundon. Csakhogy a házukhoz közeli pályán általában nagyobb fiúk játszanak, ezért őt és legjobb barátját, a szomszédban lakó Cucut szinte sosem veszik be a csapatba. Folyton azon jár az eszük, hogy tudnának ők is beszállni, hogy hívhatnák fel magukra a nagyok figyelmét?! Szerintetek sikerül nekik? És vajon szót fogad a lázasan ágyban fekvő Öcsi az édesanyjának, Margit néninek, aki megtiltja neki, hogy kimenjen az udvarra játszani a többiekkel? Barátkozzatok össze a külváros legvagányabb kissrácával, éljétek át Öcsivel a kalandos gyerekkorát, vegyetek részt a csínytevéseiben, rúgjátok vele a labdát!
Puskás Ferenc egy focizni mindig kész kisfiú volt, sőt mást sem csinált volna legszívesebben egész nap, csak a labdát rúgta volna a többiekkel a pályán. Gondolom, így van még ezzel egy jó pár gyerek, nekik ajánljuk ezt a könyvet.
A könyv elején néhány érdekes tényt tudhatunk meg Puskás Öcsiről, a külvárosi vagányról. A következő oldalakon fotó és egy idézet következik, majd egy gyors áttekintés a szereplőkről és már bele is csöppenünk a történetbe.
Mayer Tamás különleges grafikáival illusztrált szöveg azon túl, hogy remek olvasmány, hitelesen mutatja be Puskás Öcsi és családja tanulságos életét, ahogy ez a varázslatos mesekönyv arra is rámutat: milyen erények szükségesek ahhoz, hogy megvalósítsuk gyerekkori álmunkat!
Kisfiúknak, focizni szerető apukáknak, tökéletes közös olvasmány.
Gárdos Péter: Semmelweis Ignác rövid boldogsága
Gárdos Péter Balázs Béla-díjas filmrendező, író 1948-ban született Budapesten. Előbb rendezőasszisztensként, majd rendezőként dolgozott a MAFILM Híradó-és Dokumentumfilm Stúdiójában. De nagyjátékfilm-rendezői álmáról nem mondott le: 1987-ben mutatták be máig legsikeresebb filmjét, a Szamárköhögést, mely 52 filmfesztivált járt meg, 26 országban vetítették és számtalan díjat nyert. 2010-ben jelent meg első regénye Hajnali láz címen, szülei szerelmének igaz történetével. Negyedik regénye a 2022-ben kiadott Semmelweis Ignác rövid boldogsága, melyben megrendítő választ kínál egy zseni életének máig megválaszolatlan kérdéseire.
Semmelweis Ignác nevével talán nincs magyar, aki ne találkozott volna még. Az anyák megmentőjeként emlegetjük, számos egészségügyi intézmény viseli a nevét, de vajon egy-két tényen túl tudjuk-e ki volt ő?
Semmelweis Ignác Fülöp 1818-ban született Budapesten. A gimnázium befejezése után apja akaratának engedelmeskedve beiratkozott a jogi karra, de még abban az évben átiratkozott az orvosira. 1844-ben szerezte meg orvosdoktori diplomáját Bécsben, de a diploma megszerzése után is folyamatosan képezte magát. Megpályázta a tanársegédi állást Klein professzor szülészeti klinikáján, ahol a gyermekágyi lázzal összefüggő haláleseteket kutatta éjjel-nappal. Mialatt Velencébe utazott pihenni, meghalt barátja, Jakob Kolletschka, a kórbonctan tanára. Visszatérése után megnézte a boncolási jegyzőkönyvet és rájött, hogy a betegség, mely barátja halálát okozta, és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismernek, azonos. Felismerte, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok okozzák azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mennek át a szülészeti osztályra vizsgálni a várandós nőket, vezetni a szüléseket. Világossá vált számára, hogy a bábák által kezelt nők közt miért kevesebb a halálozás, mint az orvosok által kezeltek közt. Több vegyszer kipróbálása után a klórmeszet választotta fertőtlenítőszernek és kötelezte az orvosokat és a személyzetet a szülészeti osztályokra való belépés előtti klóros kézmosásra, majd bevezette az egyes betegek vizsgálata közti kézmosást is. Intézkedései rendkívül népszerűtlenek voltak, kollégái pedig a statisztikai bizonyítékokat sem vették komolyan, annak ellenére, hogy csökkent a gyermekágyi lázban elhunytak száma.
Felfedezését és az aszeptikus eljárással elért eredményeit csak barátai hosszas unszolására, évekkel később publikálta. Újszerűségével, és főleg szenvedélyes hangvételével a hazai, de főként a külföldi szakma nagy részének elutasítását és támadását is kiváltotta. Már évekkel halála előtt furcsaságok mutatkoztak magatartásában. A felfedezése óta kialakult súlyos önvád mellett a támadások még jobban próbára tették megviselt idegrendszerét, mely elmezavarrá súlyosbodott, ezért felesége egy professzor barátjához fordult, aki Döbling elmegyógyintézetébe utalta, ahol két héttel később meghalt.
Halálának körülményei régóta tudományos viták tárgya. A pályája kezdetén, boncolás közben szerzett szifiliszes fertőzés és az ebből kialakult agysorvadás, illetve a döblingi személyzettől elszenvedett bántalmazás egyaránt felmerült. A vizsgálatok szerint a jobb kezén kialakult lassú lefolyású csontvelőgyulladásból támadt szepszisben halt meg, abban a betegségben tehát, melynek lényegét felfedezte.
Gárdos Péter sokrétű kutatómunka után írta meg a regényt, melyben nemcsak a gazdag információanyag köszön vissza, hanem egy tényekre építő életút is. Könyvében feltárja Semmelweis élettörténetét gyermekkorától egészen tragikus haláláig. Több szemszöget is bemutat, így nemcsak az orvos, de barátai, ellenlábasai, családja gondolatait is megismerjük.
Semmelweis Ignác élete tényleg rövid volt, és az is megkérdőjelezhető, hogy boldog-e. Gárdos Péter legújabb könyvének középpontjában egy olyan ember áll, aki mer más lenni, mást gondolni, cselekedni, de cserébe nem kap mást, mint elzárkózást, megvetést és irigységet. Az anyák megmentőjének a gyógyítás nem a foglalkozása, hivatása volt, de harcának ára is volt. Azzal, hogy az akkori álláspont ellen szónokolt, magára haragította az egész orvosi világot, hiába csak segíteni akart, és mikor neki lett volna szüksége segítségre, a kollégák, barátok, a legközelebb állók fordítottak hátat, hagyták cserben, lökték a mélybe.
Története akár tipikus példája, kritikája a mai társadalom működésének is. A konzervatív, haladni nem tudó szemléleten nagyon nehéz áttörni, főleg ha az egyéni érdekek erősebbek.
Ma piedesztálra emelik, életében egy csepp megbecsülést sem kapott. Életéből és tragédiájából viszont mindenki tanulhat, hogy ne a vágyott eredményeket vagy kultuszt hajszoljuk, de fejet hajtsunk a tények és az igazság előtt.