November 11. Szent Márton napja.
„Aki Márton-napon libát nem eszik,
egész évben éhezik!”
November 11. Szent Márton napja.
Ki is volt ő és miért kapcsoljuk nevét a libákhoz?
A fiatal Márton római légiós volt. Mikor egy didergő koldus kérte segítségét, félbevágta köpenyét és ráterítette. Sokan gondolták akkoriban, hogy a koldus maga Jézus volt…
Márton kilépett a légióból és papként szolgált. Cselekedeteiért Tours város püspökévé választották, de mivel ő egyszerű papként kívánta szolgálni az embereket, elbújt a megtiszteltetés elől a libák óljába. A libák hangos gágogásukkal elárulták a rejtekhelyet, így nem menekült sorsa elől. Életét számos rendkívüli gyógyulás, csodás tett kísérte, a természetgyógyászat védőszentje is ő lett, és természetesen a libáké is.
Ez a nap a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ekkor rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is legyen mit fogyasztani. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, amelyekhez már az új borral is lehet koccintani. Szokás volt, hogy a libalakomából-jellemzően a hátsó részből-kóstolót küldtek a papnak is: innen ered a püspökfalat kifejezés is.
A liba mellcsontjából időjárást is jósoltak, ha a csont barna és rövid, sáros lesz a tél, ha hosszú és fehér, akkor havas.
Libareceptek libalakomához:
Könyvtárunkban Márton-napi kézműves foglalkozáson vehettek részt a gyerekek, elkészítve a gágogó szárnyast, na nem tepsiben, hanem dekorgumi és különböző eszközök segítségével.
